2021. február 2.
Urunk bemutatása a templomban – Gyertyaszentelő Boldogasszony
A megszentelt élet napja
Evangélium:
Lk 2,22-40
Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik, s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: "Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek." Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: "Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai." Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után, aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását. Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe. A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.
Regnum Christi Elmélkedés:
Bevezető ima: Jézus Krisztus, köszönöm neked az imádság perceit. Alázatosan fordulok hozzád, elismerem nagyságodat és irántam való szeretetedet. Bocsásd meg, hogy sokszor a világot választottam helyetted. Add nekem kegyelmedet, hogy ma jobban szeresselek, és minden reményemet beléd vessem!
Kérés: Szűzanyám, segíts elnyernem a kegyelmet, hogy Krisztust és az Ő keresztjét válasszam!
Elmélkedés:
1. Az ellentmondás jele. Simeon próféta meglepő dolgokat mond a kisded Jézusról. Mária és József ezek által ismeri fel, hogy Jézus a Messiás, akit a zsidók vártak, és Ő a világosság, aki megváltja a pogányokat. Simeon azonban a Szentírás ellentmondásáról is beszél: az Élet eljön az emberekhez, de csak a halál által. Szavai előre jelzik a keresztet. A titkot Szűz Máriára is kiterjeszti. Azt állítja, hogy ő is részese lesz a kereszt gyötrelmének: „a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai." Nem is értjük: Krisztus nagyon szerette anyját, mégsem kímélte meg attól, hogy részt vegyen szenvedésében. Ez a kereszténység misztériuma: a szeretet és a szenvedés kéz a kézben haladnak. Nincs igazi szeretet szenvedés nélkül.
2. Isten bölcsessége. A keresztényeknek sok okuk van arra, hogy higgyenek. Gondolnunk kell azonban arra is, hogy Krisztus üzenete nem mindig érthető meg logikai úton. Nem szállíthatom le Krisztus elvárásait arra a szintre, amit helyesnek és értelmesnek tartok. Miért védelmezi például Krisztus és az Egyház a házasságot akkor is, ha a házastársak egymás iránti érzelmei elhalványultak, és súlyos személyiségi konfliktusokkal kerültek szembe? Miért legyen a keresztény becsületes és törvénytisztelő akkor is, ha ez sérti üzleti érdekeit, és senki más sem etikus? A világ embere úgy gondolkodik, hogy „a jó Isten nem biztosan nem akarja, hogy ennyit szenvedjünk, ugye?” Nos, itt van az, amikor Isten bölcsessége nem azonos a világ bölcsességével. Szent Pál mondja: A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. „...Hiszen Istennek a "balgasága" bölcsebb az embereknél, és Istennek a "gyöngesége" erősebb az embereknél” (1Kor 1:18,25)
3. Higgy a Kereszt erejében! A boldogság és a szenvedés nincsenek egymással ellentétben, de ezt csak az érti, aki Krisztus példáját követi. Hinnünk kell a Keresztben, hinnünk és bíznunk kell hatalmában. Ez bizony nehéz, mivel büszkék vagyunk, és nem akarunk hinni a keresztben. Ahhoz, hogy higgyünk, Krisztusra kiáltunk, mint akkor, nagypénteken, hogy jöjjön le a keresztről, és hiszünk neki. Ha Krisztus lenne a haladás és a jólét, ahogyan ezt a világ érti, akkor készek lennénk hinni és elfogadni Őt. De Krisztus a kereszt. Mint az elmúlt húsz évszázadban, Krisztus és a Szentírás mindig is botránykő és ellentmondás, amivel szemben az emberek összecsapnak és megoszlanak. Ő a kő, amely épít és rombol: támogatja és biztosítja létünket, és lerombol büszkeségünkben. Szenvedni az igazságért, hűségért, becsületért, Krisztusban való hitért és embertársunk szolgálatában: ez a mennyei és földi boldogság forrása.
Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, segíts, hogy higgyek kereszted hatalmában! Sokszor ösztönösen is kitérek a kereszt elől, amelyet Te engedsz életembe. Add meg nekem szereteted erejét, a szeretetét, amelyet bűneim miatt a kereszten függve mutattál meg. Ha vállamra veszem a keresztemet, akkor talán tanúsíthatom a világnak igazságodat és szeretetedet. Ha nehéz a keresztem, segíts, hogy édesanyádra, Máriára nézzek, és lássam, amint ő is részt vállal a keresztedből. Ne engedd, hogy sajnáljam magamat!
Elhatározás: Ha Isten iránti hűségem túl nehéz is számomra, nem utasítom vissza a keresztet, hanem Krisztussal egyesülve, szeretettel veszem a vállamra.
*********
© Horváth István Sándor - Zalalövő
Elmélkedés:
A mai ünnep magyar elnevezése, a Gyertyaszentelő Boldogasszony kifejezés azt sugallja, hogy ez egy Mária ünnep. Valójában Jézus templomi bemutatására emlékezünk, amely esemény negyven nappal az Úr születése után történt, s amelyen természetesen édesanyja, Mária is jelen volt, de mégsem ő áll ünneplésünk középpontjában. Szent Lukács evangélista pontosan leírja, hogy mi történt e napon. Mária és József elvitték az újszülött Jézust a jeruzsálemi templomba, hogy a mózesi törvények szerint bemutassák az Úrnak és felajánlják az áldozatot. Lukács történetében a hangsúly arra a két személyre, illetve az általuk mondottakra helyeződik, akik a templomban találkoznak a gyermek Jézussal.
Először Simeonról esik szó, aki ígéretet kapott arra, hogy nem hal meg addig, amíg nem „látja a Fölkentet.” Amikor pedig karjába vehette a gyermek Jézust, hálát ad Istennek, mert láthatták szemei a Szabadítót. Hálaadó énekéből kiderül, hogy Jézus a világ világossága, akinek küldetése Izrael népén túl a pogányokhoz, az egész emberiséghez szól. Mind a neki tett, mind a választott népnek Isten által tett ígéret beteljesedik, Jézus világrajöttével az ígéret népéből megváltott néppé válnak az emberek.
A történet második szakasza Anna prófétaasszonyt állítja elénk, aki szintén ott van a jeruzsálemi templomban Jézus bemutatásánál. Személyének bemutatásakor az evangélista kiemeli vallásos buzgóságát, amely abban mutatkozik meg, hogy állandóan a templomban tartózkodott. Simeonhoz hasonlóan ő is felismerte Jézusban a Messiást és tanúságot tett erről.
A mai ünnep emlékeztessen minket arra, hogy az Isten látására várakozó ember vágya biztosan beteljesedik.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem! Te vagy, aki megalkottál és ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, embertársakat magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. Minden talentumot azért adsz, hogy akaratodat teljesítsem. Hiszem, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem azért fáradozok, hogy szereteted terjedjen a világban.
